De ezzel nem akartalak titeket megijeszteni,mindenkinél más..
Amikor még terhes voltam,akkor azt mondták,h ez egy élmény lesz.Igazuk volt!!!

Sziasztok!
Én nemrég regisztráltam.
Az én kincsem már 2ésfél éves,2008-ban született,de megosztanám veletek az apukás születését.
Mi abban egyeztünk meg,h a vajúdás végéig bent lesz,tovább nem..
Amikor "idő volt",akkor kiment,és amikor megszületett,kivitték neki megmutatni.
Jó volt,h velem volt,nézte a gépet és mindig szólt,h:-Most jön a fájás!
Egész végig fogta a kezem,velem volt..És ez nagyon jó volt,mert nagyon nehéz szülés volt!!!

Sziasztok!
Megszületett a kisfiam és végül apás szülés lett. Úgy egyeztünk meg, hogy a vajúdásnál bejön, mert én azt hittem nagyon szörnyű lesz és elkel majd a bátorítás, de végül is nem volt semmi para. Ettől függetlenül jó volt, hogy a párom bent volt, mert ő mérte az időt a fájásoknál. Bár nappal szültem, egyszer ő aludt be, egyszer meg én.Végül a szülés végéig bent maradt, így együtt köszönthettük Leventét! Amúgy nem is tudom hol van az a pont, amikor azt mondanám, hogy na, akkor eddig volt sétagalopp, most már ki lehet menni. Mindenestre nekem nagyon sokat jelentett, hogy ott van velem, adott plussz erőt. Ő sem bánta meg, de azt mondta egyszer elég volt! Viszont utána napokig csak azt mondogatta, hogy milyen erős vagyok, meg mennyire tisztel és még jobban szeret, stb.

Sziasztok!


Mi úgy indultunk neki a szülésnek, hogy abszolút nem sikerült eldöntenünk, hogy apás szülést akarunk-e. Eleinte mindketten elleneztük, de ahogy haladt a terhességem egyre jobban hajlottunk az apás szülés felé, de azért tartott is a párom tőle. Végül aztán úgy alakult, hogy bentragadt ő is. És abszolút nem bántuk meg, sőt! Nagyon örülök, hogy bent volt, mert azóta ő is tudja, hogy milyen dolog is egy kisbabát a világra hozni és bár mindent látott, mi folyik ott a lábam közt (pedig a fejemet tartotta), azóta látom rajta és többször is mondta, mennyire becsül azért, amit végig csináltam, és ez nekem nagyon-nagyon jól esik. Azt mondta egyébként, hogy kintről a folyosóról hallgatni a kiabálásomat sokkal rosszabb lett volna neki.

Sziasztok

Most szültem 04.19-én.
Én először úgy akartam, hogy csak a vajúdásnál legyen bent, magánál a szülésnél, a kitolásnál már ne.
De aztán amikor csak teltek-múltak az órák, akkor már nem akartam, hogy majd kimenjen. Ő azt mondta, ha akarom bent marad, ha nem, hát kimegy. Nem egy beszari, elájulós fajta, egyáltalán nem az a típus akinek gusztustalan lenne egy ember, a saját fia születése.

Sohasem hittem volna, hogy ennyire sokat jelent majd hogy végig mellettem volt, és nem csak hogy ott volt, és a kezemet fogta, aktív résztvevője volt az egész szülésnek. Fogta a lábamat, átkarolta a nyakamat, úgy segített a hasprésben, és hangosan bíztatott, hogy nyomjak, nyomjak... szóval amúgy is egy felejthetetlen élmény marad számomra, de így meg főleg.
A végén még a csecsemős nővér is azt mondta, hogy ez igen, ilyen apás szülést még nem látott, ahol ilyen aktívan részt vesz apuka.

Úgyhogy le a kalappal a férjem előtt, ezúton is köszönöm neki, hogy mellettem volt, és segített fiunk születésénél!

Rien, szerintem mire eljön az ideje, már Ő akar majd bejönni, mert már most oda van érte. És szinte naponta hallom tőle, hogy egyre szerelmesebb és milyen jó, hogy a babánkat hordom a szívem alatt, stb. Egyik reggel felhajtotta a takarómat és énekelt neki egy reggeli gyermekdalt. Nagyon édes volt, nem is gondoltam, hogy tud ilyet...
"azt hiszik, hogy agyerek szépen szalagos pólyába kötve érkezik" Na, az ilyenek a rántott húsra is azt hiszik, hogy a terített asztalon teremnek, meg a vasalt ruha is magától repül a szekrénybe.

Szerkesztve: kozmami által, ekkor: 2010. március 22. 22:41

Kozmami, tök igazad van. Az ilyen soviniszták véleményére nem adni. Azok ált. még abszolút éretlenek az apaságra, azt hiszik, hogy agyerek szépen szalagos pólyába kötve érkezik...
És sztem ha a szülés az anya dolga, akkor ne legyen ott a fogantatásnál se...

Apának mondd, hogy minden férfi be van tojva előtte, én is mondtam a páromnak hogy beszéljen egy olyannal, aki benn volt. De ez amint benn lesz, elmúlik mert ő is átkerül egy másik dimenzióba/tudatállapotba és csak rád fog figyelni meg a baba lesz a fontos.
Ja, és semmit nem kell látnia amit nem akar.
Ha más nem mondd neki, hogy amikor tőled elviszik a babát fürdetni, hogy addig a doktor téged megvizsgáljon, akkor az idegen csecsemősök mellett legyen már ott egy a pocakból már ismerős, a babának megnyugtató hang:az apukáé.

Tök jó, hogy ennyi pozitív tapasztalat van a kispapák részéről. Én eddig egy pasit hallottam arról nyilatkozni, hogy milyen szörnyű és különben is ez az anya dolga, többet nem megy be. Amúgy elég soviniszta fickó, számomra nem mérvadó a véleménye.
Remélem majd a tavaszi babások közül is lesz aki még ír ide. Nyárig Apa gyűjti a bátorságát, de asszem Rien tanácsát én megfogadom.

Sziasztok!
Nálunk is bennt volt párom az elejétől a végéig, és nagyon nagyon jó volt, sokat segtített lelkileg is, testileg is. Ki sem ment még kajálni sem. Tartotta bennem a lelket, bíztatott, támogatott. Fogta a fejem, mikor tolni kellett, és ő vágta el a köldökzsinórt. Egy életre szóló élmény neki is, hogy átélhette közvetlen közelről.
De az Ő döntése volt, hogy bejön velem.

Sziasztok,

lehet ezt a topikot jó lenne apáknak átadni, írják meg miért volt jó,hogy bent voltak stb.,és olvassák el a töprengő apák.
Persze nehezen ülnének ide, biztos, még azok is, akik végignézték.
Nálunk mindhárom gyereknél bent volt a párom, a 12 éves nagylányunk indított szülés volt, így ahogy Vera írta-egész napos program volt-nem bánta meg, bár ő is elég iszonyodós( ha filmen tút szúrnak, elfordul)-mindenkinek mesélte,és bíztatta "apatársait"-barátnőim utánam szültek.
Így természetes 2.és 3. gyerekünk születésénél is aszisztált,bár a köldökzsinór elvágását mindháromszor kihagyta, és a harmadszorra csak épp hogy beért(mert gyorsak voltunk).

Bree, ha nem akar, ne erőltesd, majd esetleg finoman lehet próbálkozni hogy benn van a vajúdásnál és ugye mondod neki hogy amikor már úgy érzi nyugodtan menjen ki... nem fog.... tuti bennragad majd, csak rá kell bízni a döntést.

Nálunk nem lesz bent a férjem...legalább is nem akar bejönni, én meg rá bíztam. Majd akkor derül ki úgy is, ha ott vagyunk a célnál..
Nővérem lesz velem elvileg!

Mikor z első babám szültem és a párom még nem jött az apum nekem felajánlotta h. ha gondolom ő bejön hozzám addig.Persze nem engedtem neki hanem mondtam inkább szaladjon el a férjemért mert úgy csak hamarabb beér.A második babánál is velem volt végig ,bár a végén császároztam és biztos vagyok benne h. most is bejön ha simán fogok szülni.
Annyit mondott a szülés után h. ő minden apukának kötelezővé tenné h. ott legyen a végén is ne csak az elején.

Rien, hadd védjem meg
A hetvenes évek végén azért még nem volt "divat" az apás szülés. És ma már ő sem 20-30 éves, egészen másképp látja a világot, a dolgokat, mint mi. Ettől függetlenül lehet, hogy gyáva, lehet, hogy ma nem menne be. De lehet, hogy ha ma lenne 30, akkor bemenne. Ezt már sosem fogjuk megtudni